Kentenich atya 1941 szeptember 15-én kezdte negyedik korszakának utolsó lelkigyakorlatát. A lelkigyakorlat alatt már megjelent a Gestapo egy embere, és Kentenich atyát Koblenzbe idézte. Ám ekkor még ezt a választ kapta: "most nem tudok menni, mert lelkigyakorlatot tartok. Majd utána megyek..."A lelkigyakorlat után összepakolta kis táskáját és egyedül (hogy mást ne veszélyeztessen) gyalogolt Koblenzbe. Ezzel kezdődött Kentenich atya rabságának korszaka.
Koblenzben a Gestapo kihallgatta, letartóztatta és hogy megtörje, négy hétig sötétzárkába tartotta. Ezután átvitték az u.n. "Karmel-börtönbe", egy magánzárkába. Innen már lehetősége volt leveleket is küldeni Schönstattba, hogy megnyugtassa övéit. Ezeket a leveleket Karmel-leveleknek hívjuk. Fő témájuk a hősiesség, az isteni erények és az inszkripció. Ezidőben választottak a Mária nővérek noviciái évfolyameszményt, mely "Krisztus menyasszonya" (Sponsa Cristi) lett. Kentenich atya e gondolatot megragadva a Karmel-levelekben hosszan ír a Sponsa-gondolatról is.
Erre a korszakra általánosan jellemző, hogy Kentenich atya erősíti a kapcsolatot műve és a bibliai között. Sokat beszél Krisztusról, az üdvösségtörténetről mint Schönstatt történetéről és küldetéséről. Ezidőben jelenik meg nála a schönstatti szövetség gondolata is, a bibliai szövetség-történetből merítve, mely mára már "Szeretetszövetség"-ként szervesen Schönstatthoz tartozik.
Schönstatt második mérföldköve, 1942. január 20. is erre az időszakra esik. A történetet talán már ismerős: Kentenich atyának mennie kell Dachauba, de a nővérek megbeszélik az orvossal, hogy nyílvánítsa alkalmatlannak. Ehhez azonban Kentenich atyának jelentkeznie kellene az orvosnál január 20.-ig. Kentenich atya nem jelentkezik. Hogy ezt jól megérsük tanulmányoznunk kell a leveleket, és az alapító lelki folymatát ebben a korban...
Március 11-én indul Dachauba, ahol három évet tölt. Nincs olyan lehetősége, mint azelőtt, hogy nagy lelkigyakorlatokat tartson, viszont dachauban levő munkatársait képzi tovább (első időszakban), esténként előadást tart papoknak, (a második időszakban, a papi blokkba való érkezésétől) és a dachaui időszak utolsó két éve egy intenzív írásos korszak. (1943 márciusától)
Ekkor születik az 5700 négysoros strófából álló Hirtenspiegel (pásztortükör), melyet a (Mária nővérek) feletteseinek ír. Fő témái a felettesek szeretetéről és gondoskodásáról, a szűzi életre, a személyiséggé válásra, a szabadságra, a gyermekségre való nevelésről és az inscriptioról szólnak. Ebből a korból származik az egyetlen könyv, melyet az elejétől a végéig könyvként írt Kentenich atya, a Werkzeugsfrömmigkeit (Vallásosság Isten eszközeiként vagy Eszköz-vallásosság). A Himmelwärts (Ég felé) is ebből a korból származik, (egyes részei megtalálhatóak magyarul a szöveggyüjteményben) melynek nagy jelentőséget tulajdonított Kentenich atya.
Végül meg kell említeni a harmadik alapító okiratot, mely magában foglalja a Schönstatt Internacionálé meghirdetését. Schönstattnak ki kell lépnie Németország határai közül. Az utolsó hónapokban több lehetőség nyílt a csoportokban való munkára. Ennek fényében érthető, hogy a különböző csoportok szentelése alkalmából összejöttek és Kentenich atya előadást tartott. Három ilyen előadásból (két évfolyamszentelés és az Internacionálé meghirdetése) áll össze a harmadik (és utolsó) alapító okirat.