1951 decemberében Kentenich atyának mennie kell Schönstattból. Róma egy „Schönstatt-semleges” területet keres számára, és a palottinusok milwaukee-i rendházába száműzi. 1952 elején még Dél-Amerikában tartózkodik a vízumra várva, azonban amint megkapja, Milwaukee-ba utazik és ezzel megkezdődik számára egy új életszakasz.

Egyházi dekrétumok sora szűkíti be Kentenich atya mozgásterét. Ezeket nehéz pontosan átlátni, és megállapítani, hogy mit volt neki szabad és mit nem. (A Mária-nővérek tekintetében például sok megkötése volt.) A dekrétumokhoz tartja magát, de a megmaradt lehetőségeiről nem mond le. Ír leveleket palottinus atyáknak, (akik közül Schönstatt építésében többen szoros munkatársai) fogad magánszemélyeket (pl. szeminaristákat akik később Schönstatt-atyák lesznek) és helyben mint lelkivezető korlátozás nélkül tevékenykedhet.

Milyen szövegeink vannak ebből a korból?

1. Ebből a korból sok az olyan anyag (levelek és naplóbejegyzések), melyek a személyes érintettségek miatt még nem érhetőek el.

2. Sok levelet ír Kentenich atya ebben az időszakban, melyekben Schönstatt eredetiségéről beszélve direkt vagy indirekt módon az Egyház Schönstattal kapcsolatos kérdéseire válaszol. Ír a trieri püspöknek, a palottinusok generálisának, valamint azoknak a munkatársainak, akik kérdéssel fordultak hozzá. Gyakran lesz ezekből a levelekből több tíz (néha több száz) oldalas tanulmány, melyet lemásolva aztán nem csak a címzettek, hanem az egész schönstatti vezetőség olvas. (Pl. a Menningen atyának írt levél, vagy a József levél...)

3. 1959-től a Milwaukee-ban élő német egyházközösség lelkivezetője. Ettől kezdve minden vasárnap prédikál a szentmisén. Ezek a predikációk hangszalagra lettek rögzítve és ma már elérhetőek nyomtatásban. (terjedelmük: 16 kötet)

4. Az egesz Milwaukee-i időszak alatt tartotta az ún. „hétfő esti” előadásokat. Ezek szintén rögzítve lettek, azonban a nyomtatásban még nem jelent mind meg. (27 kötet lenne a teljes terjedelmük)

5. Továbbá pár fontos mű ebből a korból, a teljesség igénye nélkül:  

Anya és Nevelő (1954)
Philosophy of Education (1959)
Milwaukee terciátus (1963)

1956-ban egy fordulóponthoz érkezünk. Egészen addig Kentenich atya minden nehézség ellenére a palottinus atyákat tekintette a mozgalom mozgató papi közösségének (pars motrix et centralis). 1956-ban azonban isteni tervként azt ismerte fel, hogy egy jogilag teljesen független papi közösségnek kell ezt a feladatot átvennie. Így alapítja meg a Schönstattért élni akaró palottinusokból (akik kilépnek), volt palottinusokból (akik a bonyodalmak miatt már előbb kiléptek vagy el lettek küldve) és egyéb szeminaristákból 1965-ben a Schönstatt-Atyák Közösségét. (Mivel ő száműzetésben van, ezért nem közvetlenül az ő műve az alapítás, de az ő indíttatására és jóváhagyásával történik. Később szeretne belépni ebbe a közösségbe, de Róma ezt már nem engedi meg neki.)

1965. szeptember 17-én érkezik Kentenich atya Rómába, mert egy máig rejtélyes eredetű távirat (szeptember 13-án) Rómába hívja. Itt azonban nem tud senki a táviratról. Kentenich atya ügye a kés élén táncol, hogy visszaküldik-e Milwaukee-ba, vagy feloldják az addigi korlátozásokat. Végül október 20-án és 22-én minden addigi rá vonatkozó korlátozást eltöröltek. (Schönstatt negyedik mérföldköve – az „isteni győzedelmesség” megtapasztalása LINK).

December 22-én magánkihallgatáson vett részt a pápánál, majd december 24-én („a karácsony csodája”) megérkezett Schönstattba, a 14 éves száműzetés véget ért.

Élete utolsó három évét a nyolcadik életszakaszba soroljuk.