Bevezetés (második előadás: 51-85)

A tökéletes papi életöröm – ez lesz a lelkigyakorlatunk vezérfonala.

(A résztvevők vélhető reakcióira válaszolva:) Abban egyek vagyunk, hogy mind készek és képesek vagyunk az öröm magjait magunkba ültetni. Ez természetünkből fakad, és a mai öröm-hiányos állapotban ez még fontosabbá válik.

Amiben különbözőek vagyunk, az a befogadás iránti örömteli vágy.

Egyesek magukban hordozzák ezt, ők a szerencsések, jó tapasztalatokkal vagy tanulmányokkal tudják, hogy az öröm a vallásos élet és a saját ill. felebarát lélek formálásának fontos kelléke. Nagy isteni ajéndék ez.

Mások viszont nem tapasztalták ezt meg. Hogyan tehetnek szert az öröm befogadás iránti örömteli (pozitív) vágyra?

1. Két dolog, mely növeli ezt a vágyat: az öröm utáni éhség és korunk öröm hiánya.
   1. Az öröm utáni éhség, az, hogy örüljünk és boldogok legyünk, az ember egyik ős-ösztöne.
   2. (55) Az öröm az erő forrása. Ki az aki közülünk nem szenved (krónikus) öröm-hiányban? Mi ennek az oka? Hát az, hogy az öröm az elért jóban való megnyugvás. A törekvőképesség megnyugvása. Ennek a jónak a minőségéből következik, hogy az öröm egy érzéki egy szellemi vagy egy lelki öröm lesz. Az igazán nagy örömök persze a lelki örömök. Az okok tehát: (ratione subiecti) korunk lélektelensége és érzelemtelensége valamint (ratione obiecti) korunk erkölcstelensége és istentelensége.
      1. A modern ember lelke elvesztésének veszélyében van. A lelkének a külső dolgok utáni rohangálása képtelenné teszi a saját magában való megnyugvásra és a lelki örömök átélésére. A tömegember képtelen erre.
      2. Érzelmünkkel élvezzük az örömet legtisztábban és legmélyebben. Az érzelem/lelkület (Gemüt) olyan mint a magasabb és alacsonyabb szintű törekvőképesség összecsengése. A modern ember azonban egy gép kicserélhető alkatrésze csupán és bestiaként a tömegben elveszti az érzelmeit/lelküetét.
      3. Amikor a törekvőképesség egy jóban megnyugszik, a jó mértéke (és minősége) arányos lesz az öröm mértékével. Itt meg kell tehát említeni azokat a jókat, melyek az emberek számára különös értékkel bírnak. Nevezzük ezeket az erkölcsös értékek birodalmának. Ha a lélek ezen erkölcsös jók birtokában pihen meg, akkor a törekvőképesség ezen megnyugvása szellemi örömet jelent. A modern világunkban azonban az erkölcstelenség egyre nagyobb teret hódít meg, ebből érthető, hogy miért nagy az örömtelenség.
      4. A legnagyobb jó azonban, mely birtokában az emberi lélek megnyugszik, maga a nagy Szentháromság Isten. Korunk istentelensége ezért egy nagy mélyreható örömtelenséget jelent.

Egy mélyen gyökerező, magából környezetére kiható öröm-hiány...

2. Két dolog mely ezt a vágyat akadályozza: egy bizonyos csalódás és egy bizonyos félelem:
   1. Egyesek csalódása: ez a tökéletes papi életöröm, nem egy központi téma és nem elég erőteljes.
      1. Nem egy központi téma ez. (a praktikus életben, a filozófiában, a teológiában, a pedagógiában nincs egy kimondottan örömről szóló, központi mag. Ha olyan fontos lenne, biztos írtak volna már róla egy kézikönyvet!) Hát dehogynem az, most csak két ok röviden: az öröm a szentségi életnek és a szentségre való törekvésnek egy lényeges velejárója, másodszor az öröm egy lényeges eszköz, hogy a szentségi életet és a szentségre való törekvést gyümölcsözővé tegye.
         1. Ha utánanéznek, megtalálják a Szentírásban, a dogmatikában, a spekulatív és a tudományos teológiában az utalásokat, hogy az öröm a szentségi életnek és a szentségre való törekvésnek egy lényeges velejárója. Dogmatika azt mondja, hogy az öröm a Szentlélek egy gyümölcse. Márpedig a Szentlélek ajándékai különös erények, tökéletes erények. És aki a Szentlélek ajándékait, tehát az örömet is, kapja, az már birtokolja bizonyos alapmagatartásait az erénynek...
         2. Jobban érdekel bennünket a második, hogy az öröm egy lényeges eszköz, mely a szentségi életet és a szentségre való törekvést gyümölcsözővé teszi. A Szentírásban áll, hogy Isten Országa nem evésből-ivásból áll, hanem a béke, az öröm és a szeretet országa. Tehát itt az öröm a szeretet szintjén áll. Érezzük milyen nagy dolog ez? És ott van az apostol is, aki azt mondja: „Örüljetek az Úrban!” Ez egy felszólítás, melyet nem győz elégszer írni.
      2. Nem elég erőteljes ez a mottó. És valóban, találnánk más, erőteljesebben hangzó mottókat is, pl: Az igazság és az igazságosság országa; Azért jöttem, hogy az igazságról tanúságot tegyek; virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek... Ez mind jó és igaz az, hogy ezek végső igazságokról szólnak. De ne feledjék: az öröm, az igazi öröm mindezeket előfeltételként veszi...
   2. Tartunk ettől a mottótól. És itt most lehetőségünk van megragadnunk korunk problémáját. Egy félelem a hétköznapok életének az igazi kereszténység félrerajzolásától.
      1.  A hétköznapokban sokkal nehezebb ezt megvalósítani, hiszen annyi a szenvedés, és vannak olyanok, akiket nagyon rondán telibe talál a szenvedés. Igazi katasztrófa az életük, amibe csak belekezdenek, tönkremegy... Ez igaz, de szeretnénk megtanulni a fájdalom forrását örömforrássá változtatni. Az örömre nevelésnek ezzel is meg kell tudnia birkózni. A szeretet varázspálcájának az ilyenfajta szenvedést is meg kell tudnia érinteni és örömre változtatni.
      2. (68) Nehezebb a dolgunk a másik félelemmel: az igazi kereszténység félrerajzolásával. A mindennapi kereszténység sokszor oly örömellenes! Mi ennek az eredete? Az, hogy a történelemben elcsúszott az organikus egyensúly, és ma sokszor túl erősen, túl egyoldalúan és túlozva a félelmet és az alázatot hangsúlyozza. (69-85 – kifejtés:) 1. Sajnos a(z egyházon kívülről érkező) kritikák igazak: a hagyományos kereszténység félelmet és alázatot túl egyoldalúan és túlozva hangsúlyozza. Mily kár! 2. De ennek nem kell így lennie! 3. A feladatunk ezen változtatni.

Ellentétes értékekről van szó, melyek feszültségben állnak egymással szemben. A gond az, hogy a hangsúly eltolódott: szeretet helyett félelem, nagylelkűség (Hochsinnigkeit) helyett alázatot hangsúlyozzák... Ennek eredménye az örömtelenség, a nyomás miatt. És ha az öröm ős-ösztönünk nem lesz az istenkapcsolattal kielégítve, akkor keres magának valami mást: az érzéki dolgokban, a bűnben. A központi nevelési eszközünk ezért a szeretet kell hogy legyen. És a nagylelkűség (hocherzigkeit). (~eszménypedagógia) Akkor majd meglátják, milyen gyorsan az alázatnál lesznek....

Harmadik előadás (86-112)

Az öröm átélése úgy jön létre, hogy először felkeltjük magunkban az öröm utáni éhséget, és ezután az éhes lelkülket az öröm légkörébe visszük.

Az előadás egyik fő tézise: az öröm és a boldogság utáni vágy az ember egyik ős-ösztöne, és mivel ős-ösztön, ezért emberi jog. És nem csak gyerekeknek, nem csak nőknek, nem csak férfiaknak, mindenkinek szüksége van rá, mert az öröm ős-ösztöne arra hív bennünket, hogy az isteni örömben részesüljünk. Isten az öröm Istene!

Az örömet szervesen kell felfognunk! Tehát nem csak lelki öröm, hanem szellemi és érzéki öröm is. Erről elfeledkeznek sokan az Egyházban, és csak az értelemmel és akarattal elérhető erkölcsi örömök után nyúlnak, egyből Isten után, miközben a természetes síkon, az érzelmek öröm-vágyai kielégítetlenek maradnak. Ha a gyereknek kivülről imádságokat kell megtanulnia és a templomban mondogatnia, akkor csak az akaratot neveljük. Mi az ami hiányzik? (97) A szerves egység: egy mélyreható akarat által végzett tettnek visszhangra kell találnia a lelkület/érzelem (Gemüt) és az érzések életében. Ezeket nem szabad elhanyagolni! Mert ha igen, abból sok hátrányunk lesz:

1. A lélek pótkielégülések után néz. Egy szakadás: Isten megkapja az akaratot, a világ pedig az érzés-életet. Nem nehéz belátni, hogy ki az aki ezt a csatát megnyeri: általában a világ és az ő örömei! (97) Ha ezt nem vesszük figyelembe, holnap üresek lesznek a templomok. A nép elfut, ahol ösztöneit és érzelmét kielégítő örömöt élhet át.
   Az igazi, mélyrenyúló öröm áldásfolyamként, rendkívül mélyreható módon szabadítja meg a lelkemet a világi érzéki bűnös örömöktől.  à ß A szomorúságból, a nem kielégített örömöszötönből származó átok pedig egy rendkívül erős törekvés a természetemben a pótörömök, pótkielégülések után, leggyakrabban az alacsony érzékiségben. A tézis történelmi, pszichológiai, filozófiai és pedagógiai megvilágítása:
   1. Történelmi megvilágítás: már a negyedik századi szerzetesek úgy tekintettek a szomorú emberre, mint akit megszállt az ördög, és nehéz elégtételeket róttak ki rá. Korábban a szomorúságot is a főbűnök közé sorolták, mely forrása oly sok másik bűnnek, de mivel a hetes szám fontos volt szent Tamásnak, hát a nyolc főbűn közül kihúzta a szomorúságot, hiszen azt a restséggel együtt látták.
   2. A pszichológiai megvilágításnál elég ha csak magunkra tekintünk. Ha fásult, fáradt vagyok, ha depresszió szerű tüneteim vannak, vagy ha szombaton és vasárnap oly sok mindent kell teljesítenem... Nem hogy pont ekkor életem összes gyenge pontja felelevenedik és feltör? Nem hogy szexuális nehézségek leginkább ekkor jönnek fel? Ha a lélek nincs valamilyen módon az örömbe „mártva”, méghozzá szerves-lelki módon, akkor ösztönösen pótkielégülések után kutat. De ugyan így érvényes ez a közösségre is: vagy mocsárlégkör, vagy örömlégkör van körülöttünk. Ez érvényes a gyóntatószékre is. Istennel kapcsolatos örömteli érzéseket hangsúlyoznunk kell, hogy lelkileg biztosítsuk magunkat az érzéki, szexuális pótkielégülésekkel szemben. Ez érvényes a népre is. Örülnie kell! Ha nem örül Istenben, akkor máshol keresi: a világban, istenellenes dolgokban. Vagy egy mélyreható, átfogó öröm-nevelés az Istenben történő öröm elérésének irányába, vagy dobjuk a gyeplőt a lovak közé, és hagyjuk a személyeket és a közösséget lecsúszni a pótkielégülések mocskos forrásához. (104)
   3. Pedagógiai megvilágítás: Neveld örömre magadat és társaidat!
2. Ha nem egy szerves öröm vezérel bennünek, akkor hiányozni fog a rugalmasság, a lendületes tetterő. Márpedig ha nagyobb gondokkal kell szembenéznünk, végünk van, hacsak nem csünggünk egész (!) szívünkkel Istenen. (99) Ezt persze a katekézis ismerete és a szellemi okok ismerete csak részben segíti. Sokkal inkább a lelkület nevelése, Isten iránt fogékonnyá tétele fontos. Ha igazi örömre nevelem magam, akkor egy erős tetterőre és lendületességre teszek szert magam és mások krisztusivá formálásának irányában. (106) àß Amennyiben a szomorúság vezet bennünket, a teljesítés és a siker utáni akarat ösztönösen másfelé mennek.
   1. Történelmi megvilágítás: Nézzék meg a szentek életét! Ők az öröm egészséges gondozásából nyerték az erőt életük megszenteléséhez. àß A kálvinizmust és a puritanizmust nézve felismerhetjük, hogy ők készítették elő a talajt a kapitalizmusnak. Ők a teljesítményt, az üzletben való tüsténkedést látják a legmagasabb erénynek. (Péter: ~Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme) Ahol a lélek a vallásos-erkölcsi dolgokban gyenge lesz (sich der Schwermut hingibt), ahol nem tud a saját vagy a felebarát lelkében helyes módon kielégülni, ott a teljesítés utáni éhség más területet keres. (107)
   2. Pszichológiai nézőpontból: Tudjuk a saját és mások lelkének gondozási tapasztalataiból, hogy igazi öröm a lélek motorja. àß De hányszor irányul a teljesítményünk kifelé, és nem a saját ill. mások lelkének átistenítésére és erkölccsel való áthatására? (108-111 à magyarra is lefordítva!) Ahol mélyreható módon ápolják az örömet és erre nevelnek, ott várható, hogy megvan a minőségi munkák és teljesítmények biztosítéka. Az orvoslásban az öröm elismert gyógyító szer. És végül: Örömteli alapbeállítottság jelenti a kulcsot az emberek szívéhez.
3. Egy harmadik hátrány: hiányozni fog az erkölcsi tökéletesség és beteljesedés. Az embernek magában is tökéletesnek kell hogy legyen.