A fiatal Josef gyermekkora és iskolái ismertek, és a Feldmann féle életrajzban (mely a honlapon található szöveggyűjteményben is megtalálható) mindenki számára elérhetőek.
Erre a korra jellemző, hogy eddig kevés figyelmet kapott, nem sokat kutatták az ebben a korban keletkezett dokumentumokat.
Csak prédikációk illetve vallásos előadások jelentek meg eddig ebből a korból, ezek se túl számosan. (~10 db.) Ezek mind az 1910. július 8-ai papszentelés utánra tehetőek:
- A kórházban, ahová pihenni küldték, tart 1910 augusztusában prédikációkat a nővéreknek. Az itt tartott beszédek részben a már papszentelése előtt kidolgozott szövegekből vannak.
- Prédikációkat tart alkalmanként egyrészt a limburgi év alatt ('10-'11), miközben befejezi tanulmányait, másrészt a rákövetkező év alatt, miközben a palottinusok ehrenbreitsteini internátusában lesz osztályfőnök és nyelvtanár ('11-'12)
Az Előalapító okiratban így beszél e korról: "a szabad időmet és erőmet teljesen a világiaknak szentel(tem), különösen is az öreg, megrögzött bűnösöknek. Az úgynevezett "húsvéti bárányokra" akartam vadászni. A legnagyobb papi örömem az volt, ha közülük egy végre eljött gyónni, nehezen cipelve az éveken át gyűjtögetett régi-régi kacatját, melytől csak úgy recsegett a gyóntatószék."
1912. szeptember 8-án átköltözik az újonnan felépített iskolába Vallendar-Schönstatt-ba.
Josef Kentenichet 1910. július 8.-án szentelik pappá. Egészsége miatt nem küldik el Afrikába misszionáriusnak, (mint a legtöbb palottinus atyát) hanem az ehrenbretsteini kispapok tanárává teszik meg.
A szemináriumi helyzet lehangoló volt. A mindent korlátozó előírások és a magukat ehhez tartó nevelők miatt egy forradalmi hangulat alakul ki. A helyzet olyan súlyos, hogy az internátus lelki vezetői sorra csődöt mondanak. 1912. októberében végül Kentenich atyát nevezik ki spirituálissá.
Végül 1912. október 27-én tartja kb. 50 tanulónak az első előadását a kollégium spirituálisakáként. Ez Schönstatt előalapító okirata, mellyel Kentenich atya a második, alapítói életszakaszába lép.