A szociális kérdésről. Iparpedagógiai napok

Honlapra készült
Közreműködik-e a kereszténység egy (isteni értelemben vett) világforradalom megvalósításában, vagy bezárkózik a maga köreibe?

(31) A nevelő közösségünk, vagy ha úgy tetszik nevelésünk a világforradalom fényében! Mert a világforradalom a bolsevista neveléstudomány, a bolsevista nevelési eszközök és tendenciák célja. Hallgassák meg e szavakat még egyszer egymás mellett: Nevelésünk a világforradalom fényében!
Ha e kifejezést először halljuk, akkor – amennyiben mélyebb betekintéssel rendelkezünk a keresztény nevelés műhelyeibe – mellette kellene állást foglalnunk. Tulajdonképpen a mi nevelésünknek kellene ezt a világforradalmat megvalósítania. Mivel tulajdonképpen a mi nevelésünk az eredeti, a keresztény, a katolikus.

Hallották már, hogy mit írt a Megváltó az övéi emlékkönyvébe, mit adott meg ott nevelési célnak: Menjetek a világba (és tanítsátok mind a népeket), és kereszteljétek meg őket! Ez nem hangzik valami kényelmes dolognak, hanem hódításra való felszólításnak. (Önöknek) ki kell menni, Isten szavának vetőmagját kiszórni, a világot Isten számára meghódítani.

(32) Vagy gondoljanak csak a nagy Isten Országa Programra, hogy mutatják be a nyolc boldogságban (vö. Mt 5, 3-11). Ez hogy hangzik? Ez nem lemondás a kényelemről? Nem követel egy mélyreható személyiségbeli és világforradalmat? Nézzék, a kereszténység lényegénél fogva rá van hangolódva a forradalomra. Keresztény nevelésünknek már rég az isteni értelemben vett világforradalom mellett kellett volna döntenie.

Hogy állnak a dolgok valójában? Sajnos a katolicizmus, a kereszténység úgy néz ki, mintha egy betonbunkerben lenne, mintha félne a világgal való érintkezéstől, mintha kényelemben és nyugalomban akarna létezni a háttérben, és nem akarna belekeveredni a mai idők nagy küzdelmeibe, a világ harcaiba. Sajnos ma a világforradalmat elsősorban mindenütt a Sátán értelmében látjuk, mert mi keresztények, mert mi katolikusok nem valósítottuk meg, nem döntöttünk az isteni értelemben vett forradalom mellett. /…/

(35) Tehát fel szeretném tenni a kérdést magunknak, akik a történelem áramlatainak közepén állunk: Miért enged a jó Isten ilyen erős áramlatokat? Miért a sátáni értelemben vett forradalom? Csak egy válasz lehetséges: Hogy ezáltal végre felébredjünk, hogy ezáltal végre emlékezetünkbe véssük az eredeti kötelességeinket és feladatainkat, és hogy ezáltal (részünkről) megvalósítsuk az isteni értelemben vett világforradalmat. /…/

Vajon merhetjük-e itt egymás mellé állítani a két kifejezést: Moszkva és Schönstatt? Ha Moszkvából egy sátáni értelemben vett forradalom indul ki, egy nevelési forradalom, akkor joggal elvárhatjuk, hogy a mi kis szentélyünkből is elindul egy forradalom, egy nevelési forradalom, természetesen isteni értelemben? /…/

(37) Az isteni értelemben vett világforradalom megvalósítását a nevelésünk által szövetségben is akarjuk segíteni. És ha én nevelésről beszélek, akkor egyrészt gondolhatok mások nevelésére és az önnevelésre. /…/ Önnevelés és mások nevelése a világforradalom fényében! Hogyan tudja a történelem összes, manapság a világban végigörvénylő áramlata önmagam nevelését, saját énem forradalmasítását gyümölcsözővé tenni? /.../

(38) Értik önök az idők önnevelésünkre, saját énünk forradalm(asítás)ára vonatkozó jeleit? Minél többet dolgozik a Sátán, minél erősebbek az áramlatok Isten és Krisztus ellen, annál inkább éreznünk kell a siettetést, hogy a végsőkig elmenjünk, a teljes létünket fenntartás nélkül Istennek ajándékozzuk, szentté váljunk. A szentek létüknél fogva már maguk a világ legnagyobb nevelői. Ha a mi mozgalmunk csak egyetlen egy szentet teremtene, akkor már milyen nagy dolgot tenne az isteni értelemben vett világforradalomért!

Legalább egy dolgot ki kell emelnünk. Olyan gyakran mondjuk: Hogyan tudunk mi, kevés ember az árral szemben úszni? A nyilvános meggyőződés egészen ellentétes a keresztény, katolikus felfogással. Mit kell tehát tennünk? Egy dolgot mindannyian megtehetünk, ez most, és ez is marad a legfontosabb: Kihasználhatjuk, és ki is kell használnunk a mai idők viszonyait, hogy szent tanárok legyünk. Minden kudarc, ami minket bensőleg olyan fáradttá tesz, minden küzdelem a történelem áramlataival szemben, amit nem tudunk megragadni és legyőzni, minden benső fájdalom, amit a kudarc okoz nekünk, minden nagy és kis egyedüllét, izoláció, ezek mind olyan dolgok, melyek nekünk fájdalmat okoznak, de amiket kihasználhatunk, és ki is kell használnunk, hogy szentté váljunk.

Részlet az 1930-as Iparpedagógiai napok egyik előadásából
Csermák Kálmán
Palásthy Gergely - magyar