Kentenich atyának 14 évet kényszerűen Milwaukee-ban (USA) kellett töltenie az egyházi elöljárók döntése értelmében. Ez idő alatt gyakorlatilag semmilyen kapcsolatot nem létesíthetett a schönstatti művel és schönstattiakkal. Ez a száműzetés ért véget 1965 végén.
1965. szeptember 13-án távirat érkezett Rómából, amiben sürgősen Rómába hívták. Szeptember 16-án Rómába repült, ahol azonban értetlenül fogadják, úgy tűnt, semmit nem tudnak a táviratról. Végül mégis megoldódott a helyzet, és október 22-én minden addigi megszorító rendelkezést hatálytalanítottak. Kentenich atya november 16-án kilépett a palottinus rendből és a Münsteri Egyházmegyébe inkarnálódott. December 22-én VI. Pál pápánál volt audiencián, és végül december 24-én, a „karácsony csodája”-ként, 14 év után ismét Schönstattba érkezett. Ez a fordulópontot hívjuk Schönstatt negyedik mérföldkövének.
Az első hónapokból ránkmaradt előadások Rómában keletkeztek, melyek négy kötetben (Rom-Vorträge) ki lettek adva. Ezek képző jellegű előadások a Rómában tartózkodó schönstattiaknak.
Miután ismét szabadon tevékenykedhetett, az összes schönstatti közöség megrohamozta őt. Ez az utolsó életszakasz jól dokumentált, hiszen ebben a korban hangfelvevő eszközök nem számítottak már luxuscikkeknek. Az egyes közösségeknek tartott előadások egyelőre csak részben nyilvánosak.
Ebben a korban nem találunk sok új gondolatot Kentenich atyától. A 14 év távollét elbizonytalanította a schönstattiakat, így visszatérve a célja először az volt, hogy a régi témákat felelevenítse, a zsinat utáni időben azok korszerűségét bemutassa, így adva vissza a schönstattiak önbizalmát.
Nagy tematikus előadássorozatai 1966-ban és 1967-ben voltak: a zsinatok és a karácsonyi napok. Ezen szövegek mellett fontosak az egyes közösségeknek tartott előadásai.
Utolsó ránk maradt előadása az 1968 szeptemberi Német Katolikus Találkozóra (Katholikentag) küldött üdvözlése.
1968. szeptember 15-én a nemrég felszentelt Szentháromság- (Örökimádás-) templomban tartott reggeli mise után a sekrestyében összeesett és pár percen belül meghalt. Ezzel belépett az utolsó életszakaszába: az örök életbe.
DILEXIT ECLESIAM - SZERETTE AZ EGYHÁZAT